A fogászatokon sikeresen kezelik a dentin túlérzékenységet
A humán betegségek szüntelenül változás alatt vannak, és ez alól a változás alól a fogászat sem kivétel. Az idő előrehaladtával azt lehet mondani, hogy orális egészség megőrzésével, a fog- és szájápolással kevesebb fogat veszítünk el idősebb korunkra, később következik be a fogszuvasodás. A háttérbe szorult problémák mellett más jellegű dolgok kerültek előtérbe. Ilyen a fogágybetegség és a dentin túlérzékenység.
A dentin érzékenységével már korábban is foglalkoztak, a
fogászati irodalomban részletesen megtalálható a folyadék mozgása a
dentin csatornákban, amit közel 100 évvel ezelőtt jegyeztek fel. Úgy 60 évnek kellett eltelni, és a fogászat területén munkálkodó újabb kutatók meg is erősítették az előbbieket, a hidradinamika szerepét.
Napjainkban a felnőtteknek majdnem a fele szenved az érzékeny fogaktól, és fogorvoshoz sem mennek panaszukkal, sőt be kell, hogy valljuk a tudományos kutatásra, megfigyelésre meglepően keveset fordítunk.
A dentin túlérzékenységgel kapcsolatban leginkább az elmúlt két évtized hozott átütő eredményt, legalábbis a hozzáállás tekintetében. A fogalmat először
1983-ban definiálták, illetve javasolták a definiálását, végül 1997-ben javasolták a klinikai próbák irányelveinek lefektetését. A munka hatalmas volt, és nagy mennyiségű szakirodalommal támasztották alá kutatásukat a tudósok, ami nagyban hozzájárult a folyamat megértéséhez, különös tekintettel a nyitotta
dentintubulusokra és a fogfelszínveszteségre. A fogfelszínveszteség tulajdonképpen a fogfelszín pusztulásával létrejövő erózió. A kanadai
Tanácsadó Testület, mely szintén a dentin túlérzékenységgel foglalkozik, értékelte sz összegyűjtött bizonyítékokat, a hiányokat pedig korábbi fogászati tapasztalatokból merített konszenzussal egészítették ki.
A
Nemzetközi Fogorvosszövetségnek 2002-ben volt a
Világkongresszusa, ahol egy szakmai tanácskozáson megvitatták a meghívott kutatók egymással a dentin túlérzékenység ok. Okozati összefüggését, diagnózisát, és végül a kezelését. Ennek során természetesen figyelembe vették a paradontális fogászatot, és a helyreállítási lehetőségeket is. Remélhetőleg a fenti,
Bécsben magtartott szűk, szakmai összejövetel lehetőséget biztosít a dentin túlérzékenység könnyebb megértésére, és arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák ezt az elméleti tudományt, amivel végül hosszú távon az orális egészséghez, és a betegek nagyobb elégedettségéhez járulnak hozzá.