data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> Mielőtt a koronát felhelyeznék, a fogat elő kell készíteni. Erre azért van szükség, hogy a korona beférjen a helyére, és hogy megfelelően rögzüljön. Ezt a folyamatot úgy végzik, hogy különböző csiszolók használatával a foganyagot eltávolítják. Az hogy a csontot hogyan készítik elő a korona típusától, anyagától és az esetlegesen visszamaradt foganyagtól függ. A korona élőállításának több szabálya is van. Vannak általános irányelvek, amelyek minden korona fajtánál érvényesülnek. Ezek a következők: a korona szerkezeti tartósságának a biztosítása, a keményszövetek megtartása, a fogbél és a fogágy védelme, retenció és stabilitás biztosítása, és a széli záródás biztosítása.

Az első nagyon fontos irányelv az, hogy a fogállományból csak akkora részt szabad eltávolítani, amekkorát mindenképp, muszáj annak érdekében, hogy a csontot elő tudják készíteni a korona befogadására. Vagyis ennek az a lényege, hogy ha az egészséges fogszövettel már nem érintkezik a fogpótlás és sikerült kialakítani a megfelelő stabilitást, valamint elérték a retencióhoz szükséges preparációt, akkor már a további foganyag eltávolítása érvényét veszti. Ebben az esetben a elég egy részleges korona készítése és fölösleges a borítókorona. Ennek a típusú koronának az az előnye, hogy a széleinél sokkal könnyebben lehet tisztítani.

A korona számára kialakított csonkon a fogpótlást a fog felszínei és a korona belső része között létrejövő súrlódás tartják. Ezt a korona retenciójának nevezzük. A retenció létrehozásában csak csekély szerepe van, mert a ragasztócement húzással szembeni ellenállása kicsi. Stabilitásnak nevezzük a koronának azt a tulajdonságát, amikor képes ellenállni a rágás folyamán létrejövő döntögető erőknek. Ahhoz hogy a korona retenciója és stabilitása megfelelő legyen csak egy felhelyezési irányt szabad alkalmazni. Persze léteznek retenciójavítók. Ilyenek azok a barázdák, amelyek az axiális felszínekbe vannak belevájva.

A retenció akkor lenne a legjobb, ha az axiális falak párhuzamosra lennének alakítva. Ez azonban nem lehetséges, mert a cementezés során a csonk dugattyúként működne a fogpótlásban. A teljesen párhuzamos axiális falak kialakítása nehéz feladat lenne, mert az alámenős részek híján rossz a rálátás. Emiatt a csonkot csak mérsékelt konvergenciával alakítják ki.
A koronának, elég erősnek és ellenállónak kell lennie, ahhoz hogy kibírja a rágás során fellépő erőhatásokat. Ha jól van elkészítve a korona, akkor nem törhet el és deformálódia sem szabad. Az ilyen sérüléseket úgy lehet kivédeni, hogy a korona anyagának kellő méretű területet alakítanak ki a rágófelszínen és az axiális falak vonalában egyaránt. A korona szerkezeti tartósságának érdekében, annak anyagából eltérő mennyiséget kell kivenni szükség esetén. Például: kerámiából készülő koronáknál 2 mm-t egyenletesen, fémből készülő koronáknál 1,5 mm-t a tartó és 1 mm-t a támasztócsücsökből, fémkerámiai koronák esetében 1,5 mm-t a támasztó- és 2 mm-t a tartócsücsökből.

Nagyon fontos és kényes terület a széli záródás helye, ahol az egészségesen megmaradt fogszövet összeér a preparált korona résszel. Ennek a találkozási pontnak teljesen homogénnek, résmentesnek kell lennie, mert ha ez nem valósul, meg akkor az a fog további károsodásával járhat. Ennek az az oka, hogy a ragasztócement feloldódik, ami miatt a korona kilazul és így a baktériumok könnyedén, bejutnak a fog belsejébe. Valamint fogszuvasodást és fogágybetegséget okozhat az is, ha a korona és fog találkozásánál egy egyenetlen felszín van, mert itt könnyen meg tud tapadni a lepedék, amely a baktériumok melegágya lehet. Tehát ezeket a hibákat nagyon fontos elkerülni. Ennek érdekében különböző határformákat hoztak létre. Legsűrűbben azt a típust alkalmazzák, amely főleg fémkoronák esetén célszerű, ez a vájat és a lekerekítet váll. A második eljárás kialakításánál nagyobb mennyiségű fogszövet eltávolítására van szükség, mert nagyobb helyre van szükség a fémkerámiai és a teljes kerámia koronák részére. A tangenciális preparálást manapság már nem használják.
Azt a részt, ahol a fog és a korona összeér, többnyire a fogíny felett helyezik el, de persze csak akkor, ha ez nem okoz esztétikai hibát. Ami azért jó módszer, mert így jobban finírozható a cementezést követően és a beteg is sokkal könnyebben tudja tisztítani. Ennek a technikának az ellentettje sajnos kockázatos, mert a fog csiszolása közben könnyen megsérülhet a fogíny és ráadásul nehezebb tisztítani ezt a területet.

A fogat nagyon körültekintően lehet csak csiszolni, mert a súrlódás alatt keletkező hő roncsolhatja a fogbelet. Persze ezt a problémát meg lehet előzni, a csiszolás közben alkalmazott nyomás csökkentésével, szünetek beiktatásával illetve vízhűtéssel. Nagyon fontos lépés még az is, hogy a fogbél feletti területen minimum 0,7 mm dentinréteget kell hagyni. Ez azért fontos, mert fog belseje felé nő a dentin áteresztőképessége.

A különleges irányelvek főleg egyes koronatípusokra értendők, de fontos szerepe van a preparálási határ kialakításának, a használt eszközöknek és az eltávolításra kerülő foganyag mennyiségének.