data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> Az Ókori Rómában a fogakat még vizelettel és keféléssel fehérítették, majd az idő előrehaladtával a portugálok használták, és a fogászati beavatkozások között a foghúzás után az eljárás nagyon hamar az ezüstérmes helyre került. A XIV. században a borbélyok a fogak felszínét csiszolgatták, sőt reszelték is. Rövid idő elteltével bevezették a salétromsavas ún. rézmetsző oldatot, ami egészen XVIII. századig kitartott.

A XIX. század vége felé a fogak fehérítésére elkezdték a hidrogén-peroxidot használni, elektromos áram segítségével. Az első, már professzionálisnak mondható fogfehérítésről 1867-ben történt feljegyzés M’ Quillen által. 1916-ban használták fel a sósavat első alkalommal az endémás fluorozis miatt bekövetkezett elszíneződések miatt. 1937-ben a hidrogén-peroxid és az éter 5:1 arányú vegyületének alkalmazásának kezdték meg az alkalmazását, melegítéssel. Az erre vonatkozó elektromágneses úton működő eljárás szorosan követte időben, majd 1939-ben a hidrogén-peroxid arányát 30 %-ra csökkentették. Az 1966-os évben a hidrogén-peroxidot sósavval vegyítették, majd néhány év elteltével a 70-es évektől már csak önmagában alkalmazták a hidrogén-peroxidot. 1989-ben Haywood és Heymann nevéhez fűződik a gél kifejlesztése, így már akár otthon is lehetővé vált a fogfehérítés.

Ahhoz, hogy a folyamatot gyorsítsák, a legkülönbözőbb megvilágításokat fejlesztették ki. A gyorsaság mellett persze szerepe volt annak is, hogy a fehérítés mélyebbre hatoljon. Felhasználtak koherens, és nem koherens fényeket, és különféle izzólámpák fényét is. A fehérítési eljárás a legtöbb esetben sajnos együtt jár a fogak valamilyen fokú érzékenységével, sőt akár kisebb felszíni sérülések is előfordulhatnak. Az előbbiek kiküszöbölését hivatott szolgálni a biostimulációs lézerfény, ami a sebgyógyulást mellett fájdalomcsillapító hatással is bír.

Ma már a legkülönbözőbb kémiai anyagokat alkalmazzák annak érdekében, hogy az elszíneződéseket megszűntessék, és természetesen az anyag választása mindig függ az elszíneződés mértékétől, és attól, hogy milyen hatékonysággal szeretnék a folyamatot végigvinni, és milyen fehér fogakat szeretnénk! 2005-ben már a LED megvilágítással sokat lépett előre a szakma, ami gyakorlatilag fénykibocsátó diódákat jelent. A továbblépés közé tartozik még a különböző hullámhosszúságú lézerfény is, melyek még a hagyományos anyagokat használták fel, és olcsóbbak voltak. A LED-ek a lézerdiódákhoz és a foto polimerekhez képest jóval hatékonyabbak, sokkal kevesebb mechanikus alkatrészt tartalmaznak, így valószínűtlenebb a meghibásodásuk. A fő különbség abban jelenik meg, hogy a lézerdiódák kötegelt fényt bocsátanak ki, a LED-ek pedig kisebb hatékonysággal üzemelnek, bár jóval olcsóbbak. A lézerek között is két alapvető csoportot különböztetünk meg. Az egyik az argon, mely zöld színt bocsát ki, ezek a diódalézerek, amit legtöbbször tetrános fogak kezelésére használnak, a másik csoport az ún. dióda lézerek csoportja, melyet leginkább fogfehérítésre használnak.

Ma a legmodernebb eljárások 35 %-ban hidrogén-peroxidot tartalmaznak, ami vöröses színű, és zselé formájában alkalmazzák.

Amennyiben valaki otthoni fogfehérítést szeretne, mindenképpen konzultáljon fogászati szakemberrel, de ha mégis a hagyományos fogfehérítést helyezi valaki előtérbe, akkor a szódabikarbónát is tartalmazó fogkrémeket szokták ajánlani.