data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> A mesterséges anyaggal való fogpótlásnál sokszor merül fel olyan probléma, hogy a szervezet képes-e befogadni. Másik gond a csontanyag, ami a fog elvesztése után hiányzik a szervezetből. Az új eljárás továbbfejlesztésével gyakorlatilag ún. öngyógyulásra lehet kényszeríteni a szervezetünket.

Amennyiben a fog baleset, vagy fogíny gyulladásának következtében veszítjük el a fogainkat, és azt pótolni próbáljuk, az csak úgy nem marad a helyén. Elengedhetetlen a csont anyag, ami megtartja az implantátumot. Ez viszont egy szájsebészeti beavatkozást igényel, hiszen a száj ezen részét csonttal kell ellátni, hogy képes legyen a fogak befogadására.

Több eszköz közül is lehet választani ahhoz, hogy a csontot megnövesszük. A legleterjedtebb az, ha a saját fogakhoz leginkább hasonlító fogat beültetnek, és várják a szervezet reakcióját, hogy befogadja-e? Ha igen, akkor erre épül majd az új fog, az implantátum. A csontnövesztés átlagosan kb. egy évig tart, és csak ezt követően kerülhet sor a mesterséges fogpótlás behelyezésére, ami képes arra, hogy száz százalékban helyettesítse az elveszített fogakat.

A legjobb megoldás viszont minden kétséget kizárólag az, ha a saját csont képezi az alapot, amit az állkapocsból pótolnak a szájsebészek. Ha ez az eljárás nem követhető, vagy egyszerre több fognak is szüksége lenne helyre, akkor a csípőből pótolják a szükséges csontmennyiséget, ugyanis leginkább ez a csont hasonlít a szájban található csontra, és emellett pedig a regenerálódási idejük is igen nagy hasonlóságot mutat.

Ha a fenti beavatkozást nem lehet megoldani, vagy mi magunk nem szeretnénk, akkor más megoldás is szóba jöhet. Ilyen pl. az állati csont, vagy az elhunytak csontja. Sokan viszont nagyon idegennek érzik ezt a megoldást, nekik szokták javasolni az egyéb fogpótló anyagokat, melyek mesterségesek, és teljes egészében hasonlítanak a fogakra.

Ha saját csontból történik meg a beültetés, akkor egy szájsebészeti beavatkozással kiemelik a csontot, majd a helyét kitöltik egy mesterséges anyaggal, lefedik, és megvárják, amíg meggyógyul. A műtét után közvetlenül be is ültetik a kivett csontot. Az új csont könnyen elfertőződhet, ezért a műtétet követően különféle antibiotikumokat kell szedni, és folyamatosan fertőtlenítés szükséges, hogy a lehető leghamarabb meggyógyuljon. Ekkor nem szabad fogyasztani néhány élelmiszert, mert az új csont még könnyen elmozdulhat. Amennyiben több fogról beszélünk, akkor nagyobb annak a valószínűsége, hogy a testből vesznek ki csontot.

Más átültetéseknél gyakrabban fordulnak elő kilökődések, de azért itt is előfordulhat, hogy sikertelen az eljárás. A folyamatra súlyosan káros hatást gyakorol az alkohol, a cigarettázás, és a cukorbetegség is. A kilökődést követően az eljárás akár többször is megismételhető.

Előfordulhat az is, hogy a felső állkapocsban kevés a csont, ezért azt töltik fel, a kis állkapoccsal rendelkező egyéneknél pedig kitágításra kerülhet sor, mégpedig úgy, hogy kettévágják középen, és egy plusz csonttal bővítik. Kis tágítás esetén elegendő csupán a vágás is, majd a csont az új helyen rögzül, és a különálló részt pedig követi a többi rész is idővel.

Sok kutatás zajlik a témában jelenleg is, milyen, a fentieknél jobb, eljárást lehetne kifejleszteni. Igazán új megoldás lehet, hogy a csontot kényszerítik ún. öngyógyulásra. Ez a géntechnikát sem nélkülöző eljárás forradalminak számít még. Egy titánium implantátumot ültetnek be, amibe belekevertek csontnövelő proteineket, ahol érintkezik a fogággyal. A szervezetbe beépülve csontnövekedés serkentő. Az összes sejtet, amivel reakcióba lép, átalakítja csontregeneráló sejtté. A genetikai átkódolásnak köszönhetően szóba sem jöhet a kilökődés, nem beszélve arról, hogy az egy éves idő  néhány hétre, hónapra csökken.

Ott még sajnos nem tartunk, hogy maguktól visszanőjenek a fogaink, de szervezetünk ma már többé kevésbé maga képes bizonyos fogászati problémákat kezelni, idegen anyagok nélkül.