data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true">

A műtét

Pontos részleteire felesleges kitérni, viszont alapvetően így lehet összefoglalni:

•        fel kell tárni először a lágyrészeket, hogy a csonthoz hozzá lehessen férni.
•        Ezek után következik a vezetőcsatorna megfúrása, ami annyit jelent, hogy egy vékony fúróval kifúrják az implantátum helyét.
•        Ki kell alakítani a csontfészket, azaz az implantátum vastagságát ki kell marni.
•        A csontba menetet kell vágni, ki kell alakítani, hogy a csont képes legyen a csavaros implantátumot befogadni. Fontos megjegyezni, hogy nem az implantátum menetes része tarja majd magát az implantátumot, hanem a csont és a fém között egy erős kötés alakul ki.
•        Az implantátumot behelyezik az előkészített csontba.
•        A lágy részt elvarrják, lezárják.

Maga az implantátummal kapcsolatos műtét állhat egy illetve két szakaszból. Egyszakaszosnak nevezzük azt a beavatkozást, amikor átfúrják a nyálkahártyát, és az implantátumok kiállva helyezkednek el. Kétszakaszos változat, amikor nem állnak ki, hanem az ínyben „gyógyulnak”, és így alakul ki a csonttal a kapcsolatuk.

Amennyiben a fogpótlás szemszögéből tekintünk a folyamatra, akkor háromféle módszerről beszélünk:

•        azonnal bekövetkező implantáció, azaz a fog húzását, elvesztését követően történik a beültetés
•        késleltetett módszer, amikor 1-2 hónappal a fogvesztést követően ültetik be az implantátumot
•        késői, ami akár a három hónapot is meghaladhatja.

A megfelelő módszert mindig a szakorvos választja ki, az ő feladata és felelőssége is egyben. Fontos, hogy minden esetben ismertesse a pácienssel az adott módszer előnyeit és hátrányait egyaránt, és lehetőséget biztosítson arra, hogy a beteg kérdéseket tehessen fel. Természetesen a végső döntést csak akkor hozza meg, miután mindent megvizsgált, és figyelembe vette a páciens esetleges kifogásait, kívánságait is.


A műtétet követően

Az implantátumok beültetését követően egy hét elteltével eltávolításra kerülnek a varratok, ami után megkezdődhet a gyógyulás, ami kb. egy negyedév. Ekkor belenőnek a csontsejtek az implantátumba, és szoros kötést alkotnak, integrálódnak. Miután lezajlik a folyamat, az implantátumok alkalmassá válnak arra, hogy terhet, nyomást is elviseljenek. Nyilvánvaló, ha csontpótlásra is szükség volt az eljárás alatt, akkor a folyamat hosszabb, mert a korai terhelés veszélybe sodorná a beültetés sikerességét.
A gyógyulást követően fel kell szabadítani az implantátumokat, majd műcsonkot fel kell rá helyezni. Erre kell később a fogpótlást rögzíteni. Ez a beavatkozás nem tartozik a műtéti kategóriába, hiszen gyors, és egyszerűnek számít.


Hogyan kell gondozni az implantátumokat?

A műtét befejeztével ne ér véget a folyamat, hiszen annak érdekében, hogy az implantátum sokáig el tudja látni funkcióját, folyamatos kontrollra van szükség. A következő kontrollvizsgálatokról lehet szó:

•        egy héttel a műtétet követően ellenőrizni kell a sebet, az implantátumot ki kell szedni a varratokat
•        a második kontrollvizsgáltra negyed év múlva lesz szükség, amikor előkészítik a fogpótlást
•        a fogpótlás használata után kb. két héttel kerül sor a harmadik ellenőrzésre
•        félévente, évente kontrollvizsgálaton kell megjelenni.

Természetesen a fentieken túl, ha a betegnek bármi egyéb panasza lenne, akkor neki kell jelentkeznie. Magáról az implantátumról, és annak beültetéséről dokumentáció készül, ami azért is lehet hasznos, mert évek múlva is minden lépés visszakereshetővé válik. A kontrollvizsgálatoknál is hasonlóképpen szokás eljárni, ami lehetővé teszi az implantátumok hosszabb életét.

Maga az implantáció tisztítása nem egyszerű feladat, szakértelmet kíván. A betegeknek el kell sajátítaniuk a különféle eljárásokat. Le kell szögezni, hogy a megfelelő szájhigiénia az kiemelkedően fontos ahhoz, hogy hosszú távú sikert lehessen elérni.
Kritikus pontja az implantátumok építésének a nyálkahártya és az implantátumok találkozása. Itt alakulhat ki olyan jellegű gyulladás, mellyel gyakorlatilag az implantátumot is el lehet veszíteni. Ahhoz, hogy ezt el lehessen kerülni, fél évvel a beültetést követően szükség van egy professzionális fogtisztításra, a kontrollvizsgálatok alkalmával. Az otthoni szájápolásnak is fontos szerepe van, hiszen a legtöbbet maguk a páciensek tehetnek az implantátumok megőrzésért.


A sikeres implantátumok

Akkor mondható sikeresnek a beültetés, ha az teljesen fájdalommentes, nem mozog, és gyulladás sem alakul ki körülötte, valamint a röntgenfelvételen nem látszik semmiféle csontritkulás. A siker egyértelműen a hosszú távú sikerességre vonatkozik, amiért a pácienseknek és a szakorvosnak is egyaránt sokat kell tenniük.

Az implantátumokról szóló iratok, feljegyzések egyértelműen igazolják, hogy maga a beavatkozás sikeressége 90 %-os. A sikertelen implantáció ma már nagyon ritka, hiszen ha mégis sikertelen volt egy beültetés, annak helyére újabb implantátumot ültetnek.