data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true">
A fogkorona elkészítése előtt meg kell tervezni azt, mégpedig úgy hogy az tökéletesen illeszkedjen az érintett területen preparált csonkhoz. Vagyis a művelet első lépése az, hogy lenyomatot vesznek a szájüreg belsejéből, amely tartalmazza a korona leendő helyét is. Ezután ezt a mintát elküldik a fogtechnikai laboratóriumba. Itt a fogtechnikus a lenyomatot gipsszel tölti ki, amely pontosan megmutatja a szájüreg belsejében kialakult helyzetet. A csonk lenyomatán kívül még szükség van a fogsor lenyomatára és a harapási mód rögzítésére is, annak érdekében, hogy egy a gnathológiai elveket tükröző koronát tudjanak létrehozni. Ezeket az elkészített mintákat általában artikulátorban helyezik el. Ez a szerkezet képes leutánozni az eredeti állkapocs mozgásait, és ezáltal tudják a koronát kifejezetten az adott ember számára elkészíteni.

A lenyomatok készítéséhez felhasznált anyagok skálája elég széles, de van két csoport, amelyek a legelterjedtebbek. Ezek a következők: a precíziós és kevésbé precíz lenyomatanyagok. A fogcsonkról való mintavételhez precíziós anyagokat használnak és nem olyan anyagokat, amelyeket az antagonista fogsor lenyomatvételéhez. Például használnak reverzibilis hidrokolloid lenyomatanyagokat, valamint még kondenzációs és addíciós kötésű szilikongumikat, poliszulfidokat, poliétergumikat. Legtöbbször ezek két komponensű csomagolásban kaphatók. Így ez az anyag a két komponens vegyítését követően, elkezd megkötni, de még egy kis ideig alakítható állapotban marad. Ezt a kis időt kell felhasználni arra, hogy szájüregbe kerüljön az erre a célra kialakított helyre, hogy ott végül megszilárdulhasson. Ezeknek az anyagoknak azt a viszkozitását, amikor a szájüregbe kerülnek, eltérő csoportokba sorolják: vannak a nagy viszkozitású, vagyis tömör anyagok, a híg vagy alacsony viszkozitásúak és a közepes viszkozitásúak.

Annak érdekében, hogy a csonk határainál is pontos legyen a mintázás az ínybarázdát tágítani, kell azért, hogy a nagy viszkozitású anyag be tudjon jutni a számára kialakított üregbe. Ezt a műveletet általában gumigyűrű vagy gyógyszeres gyapotszál segítségével végzik. A gyógyszernek az esetleges vérzés vagy váladékozás elkerülése miatt van jelentősége.
Kétféle lenyomatvétel létezik. Van az egyfázisú, melynek lényege az, hogy egy közepes viszkozitású anyaggal készítenek mintát a fogakról. Valamint van az egyébként sűrűbben használt kétfázisú lenyomatvétel, melynek mechanizmusa az, hogy a hígabb halmazállapotú szekunder lenyomatot a primér lenyomat teljesen benyomja a protetikai mező legkisebb zugaiba is. a lenyomatkészítő anyagokat lenyomatkanál segítségével helyezik a szájüregbe. Azonban a hígabb fázisú anyagok beviteléhez viszont fecskendőt alkalmaznak, mert ezzel, sokkal jobban fel lehet vinni az anyagot a csonkra.

A csonkvédelem lényege az, hogy amikor a korona felhelyezésére megpreparálják ezt a csontrészt sok veszélyes tényező, ütheti fel a fejét melyek, megjelenését meg kell előzni. Ilyenek például a fogbél védelme a baktériuminváziótól, az ozmótikus és hőmérsékleti ingadozásokkal szembeni védekezés és a keletkezett dentinseb védelme. Ennek érdekében lehet alkalmazni egy felületi kezelést, amikor a csonk felszínét úgynevezett védőlakk réteggel vonják be. Valamint létezik egy másik biztosabb módszer is, amikor dentinragasztót használnak, ami eltömíti a dentincsatornákat teljes hosszukban és így meggátolja, hogy a baktériumok a fog mélyebb rétregeibe kerüljenek. Megakadályozza még a folyadékáramlást a dentincsatornákban, ami a fogbelet teheti tönkre.

A legjobb és leghatásosabb csonkvédelmi módszer a védőkorona alkalmazása. Ezeket a csonkkezelés folyamán használják, abban az időintervallumban, amíg a végleges borítókorona elkészül, és felhelyezésre kerül. Előállításukat ezeknek a védőkoronáknak lehet direkt és indirekt módon végezni. Direkt módszer a Scutan módszer, melynek során egy alginát lenyomatmintát vesznek a fogsorról még a csonkelőkésítést megelőzően. Majd az előkészítés után az elkészült mintába fény hatására megszilárduló akriláttot töltenek, és fogsorra helyezik újra. Ezzel a módszerrel tehát egy olyan koronát tudnak létrehozni, amely tökéletesen illik a számára kialakított helyre. A kész koronát így azonnal be tudják ragasztani. Az ilyen típusú csonkvédelmi módszernek, mint a védőkorona, több pozitív tulajdonsága is van: ideiglenes ragasztó (ami a legtöbbször kálcium-hidroxid, vagy cink-oxid-eugenol cement), amely csökkenti az ideiglenes esztétikai rehabilitációt és a pulpa érzékenységét, valamint teljesen elszigeteli a dentnit a környezetétől.