data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> Az ilyen típusú koronák egy fémvázból állnak, melyet egy a fog színével megegyező réteg borít. A külső borítás célja elsősorban a jó esztétikai hatás elérése, viszont az alatta elhelyezkedő fémváz a korona stabilitásáért felel. Vannak úgynevezett teljesen leplezett fémkoronák, ilyenkor a korona teljes fémszerkezetét beborítják a leplezőanyaggal. Ezt a módszert kevésbé alkalmazzák, mert általában elég, ha a felszínen lévő részeket takarják. Tehát legsűrűbben részlegesen leplezett fémkoronát használnak, ilyenkor az alul lévő fogak rágófelszíneit és vesztibuláris felszíneit valamint a felül elhelyezkedő fogaknak szintén a vesztibuláris felszíneit leplezik. Az alapul szolgáló fém koronát ugyanúgy állítják elő, mint egy sima fémkoronát, csak később faragnak vissza a viaszból azokon a részeken, amelyeket leplezni szeretnének.

A részlegesen leplezett korona fémrészének az anyaga ugyanez, mint a teljes egészében fémből előállított koronáé. A külső felszínen található borító rész azonban többféle anyagból is készülhet. Például ilyen anyagok a következők: fogászati kerámiából, kompozíciós műgyantákból és akrilátból. Vannak olyan anyagok is, amelyeket manapság már nem nagyon használnak, ilyen például a műgyanta alapú akrilát, aminek kedvezőtlen fizikai tulajdonságai szabnak gátat. A rossz fizikai tényezői a következők: nem kielégítő keménység és kopásállóság, hőre nagy térfogatváltozás, ha nem teljes a polimerizációjuk irritálhatják a fogágyat, csekély hajlítószilárdság, egyes baktériumok le tudják bontani, nem kötődnek kémiailag a fémhez, és színük az idő előrehaladtával változik. Azonban léteznek olyan műgyanták, amelyek már lényegesebben jobb tulajdonságokkal rendelkeznek. Például a kompozíciós műgyanták, amelyek már többféle szervetlen anyagot tartalmaznak jobb kötődést, biztosítanak a fém és a kerámiarész között.

A legsűrűbben alkalmazott eljárás viszont mégis egy másik módszer, amelyet fémkerámiai eljárásnak neveznek. Ennek az a lényege, hogy a fémvázra ráégetik nagy hőmérsékleten a kerámiát. Így a fém és a kerámia között egy rendkívül erős kötés alakul ki. A kötés ereje abban rejlik, hogy a kerámia és a fém atomjai között alakul ki a kémiai kötés. Ilyen jellegű kötés viszont csak nem nemesfémek esetében tud létrejönni, mert csak ezeknek a felületén jönnek létre fémdioxidok. Emiatt a nemesfémből készülő koronák anyagát keverni szokták nem nemesfémekkel, mint az ón, vas, vagy az indium. Valamint további jó tulajdonságuk ezeknek a koronáknak, az hogy a kerámia rész színe szinte megegyezik a fogak színével és az ellenálló képessége is nagy és tartós. A kevésbé pozitív tulajdonságuk, az hogy nem elég rugalmasak és emiatt törékenyek, valamint az égetési hőmérsékletük nagyon magas és ezért nem minden fém esetén alkalmazható.

Amikor a fémváz kész ezt követően még a fémet háromszor öt percig hőkezelni kell azért, hogy a felszínén megjelenhessenek oxidok. Ez 950 °C-on történik. Majd a kerámiát kezdik el több rétegben felvinni a fémvázra. Végül kerámiaégető kemencében, vákuumban 880-970 °C-on kiégetik.