data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> A múltban a társadalmak mindegyike rendelkezett egy elképzeléssel arról, hogy mit is jelent a szép fogsor? Ma a tökéletes fogsort rendezettnek, egyenesnek, és hófehérnek gondoljuk, de koránt sincs így ez minden társadalomban, elképzelhető, hogy mások pont az ellenkezőjét tartják szépnek.

Még ma is beszélünk olyan társadalmaktól, ahol a szép fogakat az erő szimbolizálja, és tetszetős az ajkak nélküli száj is, esetleg a szándékosan megnyomorított fogazat. Igazából mi is képesek vagyunk már szélsőségekre, hiszen a piercing és a fogékszerek is nyugodtan ide sorolhatóak.
A fogsornak minden társadalomban komoly jelentőséget tulajdonítanak. A fogsor sokszor jelöli a társadalomban betöltött szerepet, és adott csoporthoz való tartozást, annak ellenére, hogy a látványtól pl. mi majdhogynem undorodnánk.


Minél nagyobb a fog, annál hatékonyabb

Őseink vadászó és gyűjtögető életmódjában nem állt rendelkezésre minden esetben a megfelelő eszköz, így az erős, strapabíró fogaknak komoly jelentősége volt. Gondoljuk szépen végig, még ma is, ha nem áll rendelkezésre olló, vagy kés, akaratlanul a fogainkat használjuk, legyen az chipses zacskó, söröskupak, csomagolás. Őseink az kihullott fogakat is felhasználták, botok végére erősítették.

Még Kolumbusz előtt az indiánok és egyéb törzsek a szájukat a legkülönbözőbb korongokkal, és piercingekkel díszítették, akkor az volt az ideál. Sok esetben az számított gazdagnak, akinek a szájában húsz forintos méretű karikák csüngtek, és helyettesítették fogaikat.

Az őskori Közép-Amerikában a Maják már tizenöt éves korban nyomorították magukat, állkapcsukat addig kellett torzítani, amíg a kor szépségének meg nem feleltek. Szinte az összes fogukon viseltek valamiféle fogékszert, és első fogaikat kifelé nyomták. Az ilyen jellegű elváltoztatás nem annyira közismert, mint az Inkák, akik a homlokcsontjukat torzították el, amivel uralkodó mivoltukat szerették volna szimbolizálni.


Kevesebb rágás

Japánban a középkori időkben a nemeseknek még azt is előírták, hogy miket ehetnek, amiből az következett, hogy néhány generáció leforgása alatt az állkapocs és a fogazat is megváltozott, ugyanis a nagy állkapoccsal rendelkező emberek alacsony származásúnak számítottak akkoriban. Szépnek az számított, akinek a fogai kicsik voltak, arca pedig keskeny. Az is előfordult, hogy az előbb említett szépségért még néhány foguktól is megszabadultak. Olyan esetet is feljegyeztek, hogy fát raktak a fogaknak a helyére. Borneóban és Vietnámban olyan törzsek is élnek, akiknél a szép fog fekete, és még le is fűrészelik őket. A lefűrészelt fog iszonyú fájdalommal jár, ami egyfajta belépő a felnőttkorba, és egyben a fekete fog az örök életet is jelenti.

Közép Ázsiában és Afrikában bizonyos törzsek számára az a vonzó, hogy hiányosak a metszőfogak, vagy szintén le vannak fűrészelve. A fogak az összetartozást szimbolizálják a törzsön belül, és ezért fűrészelik le saját fogaikat.

Európában a középkorban a hiányzó fog nem volt ritka jelenség. Mielőtt még a sörték megjelentek a fogápolásban, apró pálcikákat használtak, ami miatt sokszor letöredeztek a fogak.


Miért éppen a fogak jelentik az egészséget, és sok esetben társadalmi rangot?

A fog az emberi szervezetben nem képes a regenerációra, így nem újul meg, pótlása nem lehetséges. Ha elveszítjük fogainkat, az betegséghez vezet, rossz egészségi állapotba kerülünk miatta, és nagyon sokszor a hiányos fogazat kulturális kifejezést is jelöl. Igazából nálunk sincs másról szó, a fogakra való pénzköltés jelenthet egy fajta társadalmi hova tartozást is, ez már meg is magyarázza, miért is olyan kellemetlenek az elszíneződések.