data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true"> Mentaolaj, rágógumi

A szájápolásról

A történetéig vissza kell kanyarodnunk legalább az ókorig, annak ellenére, hogy valószínűsíthető az, hogy növények rágásával

Mentalevél

próbálták fogászati fájdalmaikat enyhíteni, és már különféle anyagokkal is öblögettek.

A kőkorszakban is voltak természetesen fogászati gondok, amit valamilyen szinten az akkori emberek is megpróbáltak orvosolni, viszont prevencióról egyáltalán nem beszélhettünk. A szájápolás kimerült abban, hogy kipiszkálták az ételmaradékot a fogak közül, és mentolos növényeket fogyasztottak.


Elefántcsont fogpiszkálóként

Az ókorban ezzel próbálta az ember tisztán tartani fogait, Afrikában és Ázsiában kihegyezett fák szálaival piszkálták fogaikat, amit sivaknak hívtak. Egyes törzsek a mai napi ezt használják fogaik tisztítására. Mást alkalmaztak azonban az indiánok, beduinok és az eszkimók. Kisebb fákat, dióknak a darabjait rágták, ún. fogtisztító rágóként.

A fogkefe Kínából származik, a XVI. században találták fel, bár Európában erre többet kellett várni, igazából úgy kétszáz évvel ezelőttre nyúlik vissza története, csontba illesztett lószőr formájában. 1780-ból származik az első angol fogkefe, ami még szintén csontból készült, és malacsörtével mostak fogat. Több híres ember fogápolási kelléke is megmaradt, pl. Napóleoné is. A XIX. században az előkelőbb emberek már gondoskodtak arról, hogy fürdőszobájukban legyen fogmosó pohár és fogkefeszárító is.

Ma egészen más a helyzet, modern fogmosó kellékek, tapadó nyelű, vagy elektromos fogkeféktől egészen a hajladozó fejig, van minden. Senkinek se fordulna meg a fejében, hogy ne használjon fogkrémet, vagy ne masszírozza a fogínyét. De hogyan is alakult ki a fogkrém? Nézzünk kicsit utána!


Fogpor, paszta

Közismert tény, ha kimondjuk a fogpaszta nevét, mindenki ugyanarra gondol, de vajon tudjuk-e, honnan származik? A fogszuvasodás és a fogínygyulladás nem új keletű dolog, viszont a fogrém már civilizációban jelent meg.

Az ókori Egyiptom és Róma területén élő előkelők már használtak kezdetleges fogkrémet, ami mézből, és különféle növényekből, és kagylóporból épült fel. Beszélhetünk természetes tisztítószerekről is, ilyen volt a konyhasó, amivel le lehetett a lepedéket sikálni a fogak felületéről. A sós fogpasztákat még az 1970-es években is sokan alkalmazták. A középkori ember még természetes anyagokat használt, a só mellett a krétapor is helyett kapott, és a masszát mentával ízesítették, és lenvászon segítségével hordták fel a fogakra. A fogporok kora a XIX. század közepéig tartott, ekkor kerültek forgalomba a mai fogpaszták elődjei.


A mai modern fogkrém

Az 1890-es évben bizonyítást nyert, hogy a fogszuvasodás legfőbb oka a lepedékképződés a fogak felszínén. Ezt megelőzően a fogszút tartották a fájdalmak felelősének. Ez volt az az időszak, amikor már céltudatosan keresték a megoldást a fogszuvasodás problémájára a különféle anyagokon keresztül. A kutatás eredményre vezetett, megjelent a fluorid, ami a mai napig a fogkrémek alapját képezi.

A mai fogkrém állományjavítóból, kötőanyagból és oldószerből áll. A fogkrémben  található szemcsék a polírozó hatásért felelnek. Az összetételbe kerül bele a hatóanyag, aminek az a feladata, hogy megvédje a fogakat a különböző fertőzésektől, betegségektől. A modern kor fogrémei egymással versenyeznek a vásárlókért, és tartósítószert is kevertek már bele. A fogkrém hasznos, legfontosabb hatóanyaga a fluorid, mely megelőzi a fogszuvasodást.

Azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy még ma is létezik olyan, hogy a fogfájás tompítására pálinkát használnak, mely ugyan fertőtlenítő hatással bír, azért remélhetőleg a fogkrém nélküli háztartások ma már a történelmet képezik.