data-ad-format="auto" data-full-width-responsive="true">

Az ókori Egyiptomban, amikor megbetegedtek a fogak, arra démoni magyarázatokat adtak, miszerint démoni férgek megtámadják az ember száját.

Az akkori leírásokban jól olvasható, hogy „írnok volt nálam, fenet-féreg harapott a fogába”. Az akkori kultúrára a babona nagyon komolyan rányomta a bélyegét, így a ókori fogászattal sem volt ez másként. Az ókori egyiptomiak nem törődtek a fogtömésekkel, egyáltalán nem volt igényük az erős, egészséges fogakra, sőt azok állapotának helyreállítására sem. Ha fogvesztés következett be, akkor annak helyére más ember fogát, esetleg állatét, vagy esetleg egy faragott csontot helyeztek.

Természetesen a rossz fogazatnál komoly szerepe volt a természetnek is, hiszen a homokot állandó jelleggel fújta a szél, ami a szájba bekerülve mindig koptatta a fogakat, ezen kívül pedig fogágybetegség is sokkal jellemzőbb volt. Például Nofertiti testvére, aki 35 éves korában életét vesztette, rendkívül rossz fogazattal rendelkezett. A fogainak a helyén 13 ciszta volt megtalálható. Általánosságban igaz az, hogy egy egyiptomi fogazatának a romlása egyenesen aranyos volt az illető jómódjával.

A Hearst-expedíció alatt 500 koponyát, és fogsort vetettek vizsgálat alá, és a ma ismeretes fogászati megbetegedések közül szinte az összes fellelhető volt. A fogászati féreg egy évezredes mítoszra tett szert, és ott volt a tudatokban, rettegésben tartotta a lakosságot. Természetesen nemcsak az egyiptomiak hittek benne, hanem ránk maradtak olyan régészeti leletek is, ami azt bizonyítják, hogy Amerikában és Föníciában is hittek hasonlókban. Hazánkban ez szőrféregként terjedt, és ezeket különféle mágiák segítségével tudták elűzni. Egy régi babiloni recept azt írja, hogy beléndek füstölésével lehet védekezni ellene.

Az ókori Egyiptomban azért lehetett olyat is találni, aki törődött a fogaival, bár a hangsúly a megelőzésen volt inkább, ha a betegség kialakult, akkor megfigyelték, mi történik, és csillapították a fájdalmat. A fájdalomcsillapításra akkoriban különféle drogokat alkalmaztak, pl. ópiumszármazékokat, vagy pedig egyéb spirituális gyógymódokkal próbálkoztak. A régészeti leletek feltárásakor találtak néhány olyan fogászati készítményt, miszerint odaerősítették a mozgó fogakat az épekhez.


Mi lehet az összefüggés a modern kor emberével?

Ma már nem nagyon hiszünk a fogászati férgekben, viszont kisgyermekkorban gyakori mese a fognyüvő manó története, amivel próbálják rávenni a gyermekeket a fogmosásra. A jómód és a gyakrabban előforduló fogszuvasodás között az ókori egyenes arányosság továbbra is fent maradt. Természetesen a tudatosság kell, hogy a szem előtt lebegjen mindig, ezért ha lehet, kerülni kell a szénhidrátdús, magas cukortartalmú, puha ételeket, melyek a legnagyobb ellenségei fogainknak. Fontos a rostban gazdag, zöldséges étel, és emellett persze a megfelelő szájhigiénia, és a szükséges eszközök használata, valamint a féléves fogászati szűrés. És a professzionális fogtisztítás. Amennyiben valaki az előzőeket maradéktalanul betartja, igen könnyen el tudja kerülni a modern kor fognyüvő manóit.